Nagyon szeretem a képregényeket és a belőlük készült mozifilm-áradat nagy részét is kedvelem, rengeteget nem is egyszer láttam. Így elég egyértelműen több szuperhősös tévésorozatot is elkezdtem nézni, de egyik sem működött számomra, általában már a pilotnál elegem lett belőlük. A legtovább az Arrow tartott ki, az nem volt rossz, de annyira jó sem, hogy hétről hétre rászánjak egy órát. Már azt hittem, hogy oké, ez a műfaj itt nem működik, aztán jött a Marvel, a Netflix és a Daredevil.

Matt Murdock nem tartozik a kedvenceim közé, ezért nem túl sok Daredevil füzetet olvastam, de amennyit igen, azok alapján pontosan eltalálták a sorozat karaktereit és ideális színészeket válogattak minden szerepre, akik fel is nőnek a feladathoz. Emellett nagyon erős a forgatókönyv, remek párbeszédek hangzanak el részről-részre, a sorozat tele van emberi, átélhető és ténylegesen drámai pillanatokkal, még annak ellenére is, hogy a fordulatokat sokszor jó előre látni lehet. Azonban annyira hatásosan vezetik fel és adják elő őket, hogy így is hatalmasat üt több kulcsjelenet is. 

Aki szintén hatalmasakat üt, az maga Matt Murdock. Zseniálisak és brutálisak a verekedős jelenetek, nem véletlenül jutott eszébe többeknek is az Oldboy kalapácsos tombolása az egyik folyosón történő összecsapásról. Ennél árulkodóbb dicséretet azt hiszem, nem nagyon lehet kiosztani a témában. 

Szóval a Daredevil más, mint az eddigi szuperhősös sorozatok. Gyönyörűen fényképezett, izgalmas dráma, ami minden tekintetben sokkal komolyabb minőséget képvisel társainál. Lazán megáll a saját lábán, semmi szüksége a Marvel hype-ra ahhoz, hogy végig érdekes és a figyelmetekre érdemes maradjon. Kezdjétek el nézni.