Kattintottál? Kellenek is ezek a hangzatos, figyelemfelkeltő címek ha sokakhoz szeretnél eljutni, de nagyon helyes hogy itt vagy, jól fogsz járni és valószínűleg találsz valami új néznivalót a listán. Hacsak mondjuk nem a Wostry Feri vagy. A felsorolás természetesen szigorúan az én ízlésemet tükrözi és az általam látott filmekből válogatva készült. Ha valamit nagyon hiányolsz vagy úgy érzed, én nem láttam és tetszene nekem, már lődd is a kommentet.

Nincs sorrend a filmek között, kivéve az első ötöt, amiket külön kiemelek, mert tényleg a legjobbak legjobbjai.

VOLT EGYSZER EGY VADNYUGAT (C'era una volta il West, r.: Sergio Leone, 1968)

Ha megnézed a legtöbb westernes toplistát, ez a film lesz az első helyen és nem véletlenül. Hibátlan szereposztású, fényképezésű, zenéjű, vágású igazi mestermű, minden idők egyik legjobb filmje és nem csak a saját műfaján belül. Érdekesség: a tökéletes nyitójelenetben eredetileg Clint Eastwood, Lee Van Cleef és Eli Wallach várta volna Charles Bronsont.

DÉLIDŐ (High Noon, r.: Fred Zinnemann, 1952) 

A film, ami annyira felhúzta John Wayne-t, hogy válaszul elkészítette a szintén a listán tartózkodó Rio Bravo-t. Nem is csoda, hiszen a Délidő szembemegy mindennel, amit a Duke képviselt és gondolt a vadnyugatról és Amerikáról. A legfeszültebb, legizgalmasabb film a tizenötből a remeklő Gary Cooperrel és a csodás Grace Kelly-vel.

VAD BANDA (The Wild Bunch, r.: Sam Peckinpah, 1969)

A tényleg vad vadnyugat. Sam Peckinpah westernjében a vadnyugat sosem látott módon erőszakos, mocskos, megváltoztathatatlanul elkorcsosult, teljesen embertelenné és erkölcstelenné vált. Olyannyira, hogy főszereplőink, ezek a világ életükben gyilkolásból és rablásból élő vén banditák hősökké válhatnak minden idők egyik legcsodálatosabb fináléjában és legjobb akciójelenetében. 

A JÓ, A ROSSZ ÉS A CSÚF (Il buono, il brutto, il cattivo., r.: Sergio Leone, 1966)

Leone munkásságának másik csúcsa felejthetetlen jelenetekkel és az ember aranyhoz való vonzalmának talán valaha készült legerősebb filmrevitelével. A finálé felé haladó temetői jelenetsor már önmagában elég lenne bármilyen western toplistán való szerepléshez. 

PAT GARRETT ÉS BILLY, A KÖLYÖK (Pat Garrett & Billy the Kid, r.: Sam Peckinpah, 1973)

Egy letűnt világ tablója, a vadnyugat haláltusája. Kevésbé látványos vagy erőszakos, de ha lehet, még a Vad bandánál is kiforrottabban, érzelmesebb és szívfájdítóbb film. Fantasztikus, lassú tempójú, melankólikus élmény, Bob Dylan zenéje telitalálat, igazi mozimágia. Bloody Sam hatalmas zseni volt. 

Aki megölte Liberty Valance-t (The Man Who Shot Liberty Valance, r.: John Ford, 1962)

Az amerikai western két nagy legendája, James Stewart és John Wayne egy filmben. Van még kérdés? 

A törvényenkívüli Josey Wales (The Outlaw Josey Wales, r.: Clint Eastwood, 1976)

Eastwood már a '70-es években is nagyon stílusos, tökös rendező volt. Nagyszerű western feszült, kíméletlen akciójelenetekkel, jó sztorival és remek egysorosokkal.

Roy Bean bíró élete és kora (The Life and Times of Judge Roy Bean, r.: John Huston, 1972)

Paul Newman jutalomjátéka. A film érdekes műfajkavalkád, ami miatt elég megosztónak bizonyult és azt még én is elismerem, hogy Huston néha túlzásokba esik. Összességében azonban nagyon szeretem és bármikor újra tudom nézni.

Butch Cassidy és a Sundance kölyök (Butch Cassidy and the Sundance Kid, r.: George Roy Hill, 1969)

Egész végig könnyed, megkapó lazaságot sugárzó, nagyon szórakoztató, a romantikus vadnyugatot megjelenítő film Robert Redford és Paul Newman szenzációs párosával.  

Az ajánlat (The Proposition, r.: John Hillcoat, 2005)

Brutális neo-western Ausztráliából. A fényképezés csodálatos, a táj gyönyörű, a film pedig mocskos, modern és nagyon stílusos. Minden elemében remekmű.

Fegyvertársak (Open range, r.: Kevin Costner, 2003)

Klasszikus western egyszerű történettel, amit viszont Costner úgy mesél el, ahogy azt csak a legnagyobbak tudják. Véleményem szerint nagyon alulértékelt darab, szép képekkel, szerethető karakterekkel és remek párbeszédekkel. Minél többször látom, annál inkább zseniálisnak tartom.

Kis nagy ember (Little Big Man, r.: Arthur Penn, 1970)

Dustin Hoffmann több mint egy évszázadot felőlelő kalandjai a vadnyugaton. Tanulságos, érzelmes, drámai, humoros és mindenek felett keserédes film. Na persze ez utóbbi nem negatívum, sőt. 

Halott ember (Dead Man, r.: Jim Jarmusch, 1995)

Hipnotikus, imádod vagy utálod típusú film a nagyszerű Johnny Deppel és felejthetetlen mellékszereplőkkel. Különleges élmény, utánozhatatlan hangulattal és Neil Young tökéletes zenéjével. 

Rio Bravo (r.: Howard Hawks, 1959)

Ne értsétek félre, mert a legjobb értelemben mondom: ez a film a tipikus délutáni western. John Wayne 110%-ig hozza John Wayne-t, a Rio Bravo egy számtalanszor elővehető, nagyon szórakoztató, könnyed, igazi amerikai western. 

Django (r.: Sergio Corbucci, 1966)

Ez pedig egy igazi spagetti western kedvenc Árpádunk, Franco Nero főszereplésével. Fülbemászó zenéjű, tökös, brutális film.