Sorrend nélkül, magyar résztvevővel!

AVENGERS: AGE OF ULTRON (Bosszúállók: Ultron kora, r.: Joss Whedon)

Érettebb, komolyabb, látványosabb. Továbbá árnyaltabbak a karakterek közötti viszonyok és jobb a csapatdinamika is. A szememben minden elemében felülmúlja az első részt. A farm, ahol élünk FTW!

LIZA, A RÓKATÜNDÉR (r.: Ujj Mészáros Károly)

Imádtam minden percét. Habkönnyű, rengeteget nevetős fekete humoros, stílusos, gyönyörűen fényképezett film olyan zenével, hogy egész este táncolnál rá.

WHIPLASH (r.: Damien Chazelle)

A sikerhez vezető út bizony kegyetlen és tele van áldozatokkal. Energikus, folyton robbanni készülő film sok-sok feszültséggel és egy olyan utolsó jelenettel, amit nem lehet elfelejteni. Lehengerlő párbaj. 

MAD MAX: FURY ROAD (Mad Max: A harag útja, r.: George Miller)

Őrült, brutális, nem látsz még egy ilyet az évben látványvilággal és hangulattal bíró sosem lassító száguldás. Minden akció gyönyörű, minden ütközésnek tétje van, minden karakternek mélysége van. Óriási élmény, csak amit ha teheted, akkor elsőre csak nagyvásznon érdemes átélni.

IT FOLLOWS (Valami követ, r.: David Robert Mitchell)

Horror. Minden körítés és magyarázkodás nélkül. Csak jön valami feléd megállíthatatlanul és tudod, hogy el fog kapni, bárhova futsz. Egy hadsereg is őrizhet, nem segít majd. Ez az a film, amit egyedül és éjjel kell nézni, hogy lásd az igazi arcát. 

INSIDE OUT (Agymanók, r.: Pete Docter és Ronaldo Del Carmen)

Szenzációs film, igazi Pixar mágia, amivel a stúdió öt év után visszatért arra a szintre, amiért már ma a valaha volt legjobbak között tartják számon. Hibátlanul felépített, hangosan nevetősen vicces, megindító mese az élet első komoly nehézségeiről egy (tegyük hozzá nagyon szerencsés) kislány szemszögéből nézve. Tanulságos, fantasztikus élmény.

KINGSMAN: THE SECRET SERVICE (Kingsman: A titkosszolgálat, r.: Matthew Vaughn)

Pörgős, vicces, laza és nagyon menő titkosügynökös film, ami egy percre sem veszi komolyan magát és jobb gonosza van, mint akármelyik Bond mozinak. Már februárban is annak tűnt és mostanra sem változott a helyzet: a templomos battle royale az év akciójelenete lesz. Ha semmi másért nem, már csak ezért is nézd meg. Én vagy 7-8 alkalommal láttam önmagában, annyira zseniális.

+1

THE GUEST (r.: Adam Wingard)

Műfajkavalkád. Izgalmas, fordulatos és sokszor hangulatot váltó akció thriller horror egy szenzációsan alakító és nagyon karizmatikus főszereplővel. Különleges darab.

Június harmadik vasárnapja apák napja. Nálunk eddig nem igazán került be még a köztudatba ez az ünnep, de a világ egy csomó részén ugyanúgy tartják, mint az anyák napját. Szóval ennek kapcsán elgondolkodtam kicsit apukámról és arról, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy oda születtem, ahova. 

Egy máig nagyon éles emlékkel indítok. Általános iskola első-második osztályos lehettem, egy kirándulásról értünk vissza, apukám pedig pont biciklivel volt a városban és mondta, hogy ugorjak fel a vázra és hazatekerünk. Valahol az út felénél tettem egy rossz mozdulatot, a sarkam hozzáért a küllőkhöz és óriásit estünk az aszfalton. Szerencsére sokkal látványosabb és durvább lehetett a borulás kívülről, mint amilyen átélve, mert egyikőnknek sem lett baja pár karcoláson kívül. Olyan félelmet és aggódást viszont azóta sem hallottam senki hangjában, mint amikor apukám még a földről felém kiabált "Fiam! Fiam, jól vagy?" és az a megnyugvás és szeretet is nagyon ritka, ahogy látta, hogy igen, és magához ölelt.

Meg sem tudom rendesen fogalmazni, mert nincsenek rá megfelelően kifejező szavak, hogy mennyi mindent köszönhetek apukámnak (és anyukámnak is persze, de ez most egy apák napi poszt ugye). Az életemet, egy tényleg idilli gyerekkort, egy olyan tudatot illetve biztonságot, bizonyosságot, hogy mindegy mi történik velem, mindig lesz a világon legalább két ember, aki kérés nélkül mögöttem áll, aki felsegít, ha elbuknék és elkap, hogyha elesnék. Akiknek onnantól fogva, hogy megszülettem és megszületett a testvérem csak az volt a prioritás, hogy nekünk mi a lehető legjobb. Mindent megadtak nekünk, a világ összes lehetőségét, erőn felül teljesítve, sok áldozatot hozva, amit egy gyerek persze csak felnőttként visszanézve érzékelhet. 

Apukám megtanított biciklizni a ház mögötti úton.
Minden nap levitt minket strandolni a nyáron, ugrálhattam a válláról a vízbe és folyton felborított a gumicsónakkal, miközben nevetve próbáltam fentmaradni a tetején.
Elvitt magával horgászni hajnalban, megtanított evezni, megmutatta, hogy hogyan kell feltenni egy szereléket, hogyan kell kezelni az orsót és hogyan kell bedobni pont a nádas elé.
Megtanított teniszezni. Megtanított pingpongozni. Megtanított kajakozni.
Rengeteget rúgott velem kapura (aka a fehérre festett rácsos kerítés a kert végében)
Órákon át gyakorolta velem a vezetést a munkahelye melletti üres parkolóban. 

És ez csak pár konkrét dolog, ami most eszembe jutott. Mindig támogatott, mindig ösztönzött és lökdösött előre, amikor kellett és amikor csak én egyedül lehet, hogy feladtam volna. Megtanított rá, hogy sohase vegyek készpénznek semmit, hogy mindig nézzek a dolgok mögé és informálódjak több forrásból. Mindezek ellenére persze nagyon sok vitám volt és van is vele, de ez is annak köszönhető, hogy gyerekként soha nem erőltette rám az ő véleményét vagy álláspontját, világnézetét, hanem hagyta, hogy kialakuljon a sajátom. Ezt is csak pár évvel ezelőtt fogtam fel, hogy mennyire nehéz lehet tisztán értékeket és elveket átadni, mindenféle minősítés és befolyásolás nélkül.

A legfontosabb azonban mégiscsak az, hogy egyszerűen mindig ott volt. Nem csalódtam benne egyetlen alkalommal sem. Ha csak fele ennyire jó apa leszek, ha csak fele ennyi örömmel és boldogsággal gondolnak majd vissza és gondolnak majd rám a gyerekeim, akkor az egy olyan élet lesz a közeljövőben, amire már most azonnal leszerződnék.

A Hokedli egy aprócska leveses főzelékes sütizős hely a Nagymező utcában és az egyik új kedvencem. Imádom a leveseket és a főzelékek többségét is, főleg ha ennyire frissen, finoman és egészségesen csinálják őket. 1200 JMF egy laktató napi menüt vesz neked, amit mindig az épp aktuális leves + főzelék kínálatból mixelhetsz össze magadnak. Ezerötért még desszerted is lesz, jellemzően egy tortaszelet. Az egyetlen hátrány, hogy tényleg mini a hely, 2-3 kis asztalkával / könyöklővel. Szóval inkább az elvitel működik illetve ha belefér az idődbe, akkor akár leülhetsz valamelyik közeli térre a napsütésben. Nagyon finom, nagyon jó, ajánlom.

Danger, danger, spoilerek jöhetnek, csak akkor olvass tovább, ha már láttad az utolsó epizódot is.

Hogy lehetne ezt a legfinomabban megfogalmazni? Teljesen vállalhatatlan évad volt, nagyon kevés igazán jó jelenettel és talán mindössze egy vagy két igazán jó résszel. Ennek több oka is van, nézzük őket.

• valami félrement a forgatókönyvíró stábnál, mert egészen rosszul végezték a munkájukat. Bad writing mindenütt, gyenge párbeszédek, karakteridegen tettek, elhagyott vagy rosszkor továbbvitt szálak, indokolatlanság a köbön.
• 10 epizódot forgattak nagyjából fele ennyire elegendő történésből. Ennek hála összességében olyan szinten unalmas az évad és annyira megy az egy helyben toporgás, amire korábban egyáltalán nem volt példa.
• valahol érezniük kellett a készítőknek is az előbb említett dolgokat, ezért teljesen feleslegesen túltolták a kegyetlenkedést, a tragédiákat és a borzalmakat. Gondolom azt hitték, hogy ez majd mennyire drámaivá tesz mindent és hú de a székhez szögez majd, de hát nem. Nálam épp az ellenkező hatást érték el, megcsömörlöttem a minden szörnyűséges, mindenkivel csak rettenetes dolgok történnek cunamiban és abszolút érdektelenné váltak még a kedvenc szereplőim is. A nem kedvencekről már nem is beszélve, na azokkal egyáltalán nem érdekel már, hogy mi fog történni.
• ezek a szerencsétlenek el is taktikázták magukat, mert egyértelműen a 8. rész a szezon csúcspontja. Onnantól fogva az utolsó két epizód egyrészt látványosan spórol a költségvetésen, néhol már kicsit kínosan is, valamint meg sem közelíti az ott elért színvonalat. Hiába dobálnak egymás után 4-5 jelenetet, ahol valami nagyon durva vagy nagyon izgalmasnak szánt történik, én már csak azt várom, hogy vége legyen a résznek, az évadnak, annyira immunissá váltam.  
• még Tyriont is sikerül unalmassá és totál szürkévé tenniük. TYRIONT.
• a csuhás bohócok Királyvárban. Miért? Minek vannak? Kit érdekelnek?
• az arcmaszkos bohócok Mereenben. Miért? Minek vannak? Kit érdekelnek?
• nagyon hiányzott legalább egy-egy pillanat, ami feloldozást hozott volna a kriptahangulatba, ugyanis ezek a vidámabb percek, könnyedebb történetszálak kellenek ahhoz, hogy utána tényleg üssenek a tragikus jelenetek. 
• megint alig láttuk a sárkányokat. Erre főleg nincs bocsánat. Na meg arra a nevetséges tökölésre sem, amivé az egész sárkánycsajos vonal változott.

Így a végére nagyon meguntam ezt az egészet. Szinte még csak beszélni is fárasztó róla :D

Persze jövő márciusban minden bizonnyal újra belekezdek a következő évadba, mert túlságosan is szeretem a fantasy-t és egyáltalán nincs hasonló kaliberű sorozat a műfajból.